| Zoltan's profileZoltan Harmath's spacePhotosBlogLists |  Tools  Help |
|
November 24 BúcsúdalVége. Megjött a végeredmény ma délelőtt. Sikerült. Megvan a harmadik is, ezzel az idei évre a terveimet teljesítettem.
 Szívböl köszönöm azoknak akik végig követtek és szurkoltak. Akik pedig a woodoo babát szúrkálták, azoknak...további jó szúrkálódást.
 De lehet hogy jobban teszik, ha végig gondolják, hogy mit változtattak meg maguk körül / magukban az elmúlt 1-2 évben. A szokásainkon, magunkon változtatni a legnehezebb. Kipróbáltam, megtettem. Sok területen. Ha visszanézek és mérlegelek akkor azt mondom hogy a legnehezebb nem a 3 Master cím volt. A legnehezebb harcok nem ezek voltak...kilépni önmagunk árnyékából. A megszokottból, a biztosból, a bejáratottból. Kockáztatni, aztán veszíteni, aztán újra kockáztatni és nyerni. De hagyjuk ezt most, mert túl szentimentális lesz ez a firkálmány.Emlékeimben a tavalyi év kellemetlen érzése még nem halványult el. Ugyanitt. Ugyanezen a napon szomorúbb voltam. Ma ez kicsit másként van. Ahogy egy kedves gratulálónak ma már leírtam, a második vizsgám eredményére nem vagyok büszke. Azt legszívesebben újraírnám. Mert bár sikerült, de nem úgy ahogy azt szerettem volna. Mindenesetre újratanultam már annak a hétnek az anyagát az elmúlt pár órában.
A mai nap a vártaknak megfelelően alakult. Dél körül egy hivatalos találkozó, ami maradandó élményt jelentett. Egy következő termék nagyon korai fázisába sikerült belátni / beleszólni. Hmm. Érdekes volt, de erről majd 1-2 év múlva.
Most már fejben is készülök haza. Holnap csomagolás és szerdán repülök. Csütörtökön landolok, pénteken pedig bemegyek az irodába, hogy kicsit aklimatizálódjak. Hétfőtől pedig egy új és izgalmas időszak következik, rengeteg munkával december végéig.
Ennek a sorozatnak itt és most vége. Elérkezett a búcsúdal ideje (klikk, nagyon jó dal), viszont nem örökre. A következő cél már megvan és az odavezető útra is hamarosan ráhajtok. Viszont ahhoz, hogy az úton is tudjak maradni, szükség van némi felkészülésre, egy kis tuningra és azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak kötelességeim is otthon, amiket teljes bedobással fogok csinálni. A felkészülés legalább 6-8 hónapot vesz igénybe, esetleg többet. Januárban indítom is. Izgalmas hónapok jönnek újra, de egyelőre csak a színfalak mögött, ahova nem engedek belátást, vagy csak igazán keveseknek. Januártól hétvégente újra az 5-s vagy a 6-s tárgyalóban.
Ha akarsz hozhatsz salátát vagy sushi-t. De tényleg.Kb. két hete az akkor még működő Sláger rádiót halgattam online és megszólalt ez a dal. A szövegén jót röhögtem. Hát ezzel zárom most soraimat. A muzsika itt meghallgatható (klikk), nevess Te is. A videó és a szöveg nagyon összevan illesztve. (a woodoo babát szúrkálók úgy is a megveszlek Amerika részre fognak asszociálni, de az a legkevésbé fontos rész, hidd el.
)Folytatás jövőre. Viszlát.
A dal szövege:
Ki az a marha ki Amerikába Tíz órát repülne? Hát nem azé' mintha fontos lenne, Hogy épp mennyibe kerülne - yeah! Azért azt elmondhatom, Nincs ott semmi izgató, New York ócska tákolmány, Csak egy rakás felhőkarcoló. Mostmá' hogyha seggbe rúgnak, Akkor se vállalom. Essen a franc bele Amerikába, Inkább tarajost ugrom. Ready, Steady, Go! USA nem vagy olyan izgató Hiába bömböli a rádió Pár rongyos dollármillió, Megveszlek kilóra Amerika. Floridában a tengerparton Fertőző az unalom, Las Vegasban éjszakánként Agyukra megy már a nyugalom. Washington utcáin tömegnyomor van A sok Cadillac-től, Hawaiiban szétrepednek a gatyarohasztó melegtől. Tabár István - Sipos F.Tamás November 22 A nap híre - Madár két súlycsoport világbajnokaEgy kiváló sportember teljesítménye. Ez a nap híre. Igazából bánom hogy nem láthattam a meccset.
November 21 A vizsgaAz álom után már nem tudtam rendesen visszaaludni. Tehát az álom után álmatlanság következett. 6-kor menetrendszerint felkeltem. Összeszedtem magam. Lementem a portához és hívtam egy taxit. Ma ugye nincs Shuttle. 7-re már itt bent is voltam elsőként. Megkerestem a névtáblámat. Főztem egy teát (papír pohárba bele a filter és forrvizes gomb megnyom). Ruházat: póló, ing, pulóver, kabát, baseball sapka. Mindez a beáramló hideg ellen. Még éjszaka átmásoltam a gépemre néhány Tankcsapda albumot. A Rock zene a gondolkodáshoz kiváló.
8 körül elmentünk reggeliért a szenegáli és a Német sráccal. Vettem egy szendvicset, de valójában még most sem nyúltam hozzá. Kis problémák után a vizsga negyed tizkor elindult. A feladat világos, egyszerű. A menetrend, délben 30 perces kötelező ebédidő amit nem a gép mellett töltesz. A terem is zárva, te pedig kint. Negyed ötkor záróra.
Délelőtt szépen haladtam és ebédig a feladatok és problémák kb. 2/3-t megoldottam. Ebéd, egy szendvics fele, egy csipsz, egy süti. Csupa egészségtelen, de holnaptól újra minden nap futok amíg itt kint vagyok.
Ebédből vissza és a maradék 1/3-ra koncentráltam. Kb. 1 óra alatt le is küzdöttem, így fél kettőre készen voltam mindennel. Leellenőriztem minden legalább még kétszer majd a végén megnyomtam az utolsó gombot amivel elküldtem az eredményemet. Ez 14:22-kor volt. Kijöttem. Észre sem vettem, de ketten már szintén kijöttek elöttem. Hmmm.
Most 8 perc múlva 3 óra. A teljes befejezésig van még kb. 80 perc. Hivatalos végeredmény holnapra várható.
Úgy vélem, hogy ez sikerült. Teljesítettem mindent, nem csináltam semmi hülyeséget, időn belül voltam, nem csaltam, nem sértettem meg a szabályokat. Valamit nagyon el kellett néznem ahhoz hogy ez sikertelen legyen.
Greg is megörökítette a pillanatot: http://blogs.technet.com/themasterblog/archive/2009/11/21/17-frowns-and-a-box-of-donuts.aspx
Este lesz csoport fotó is.
 Most kicsit pihenek. Az igazság az, hogy nem érzem magam valami 100%-osan fittnek. A fejem még mindig fájogat. Rájöttem, hogy a tripla buffered Aspirin az mégsem akkora szenzáció. Mert összesen csak 375mg. Míg a zsebemben levő otthonról származó, egyszerűen csak Aspirin-nek hívott tabletta 500mg. A látszat néha csal. Ahogy leírtam ezt a mondatomat, egyből a vizsgára asszociáltam. Lehet, hogy mégis elrontottam valamit? Valójában most már mindegy is. A kocka el van vetve. Holnap mindent részletesen megtudok.
Addig is minden jót. Szerdán repülök haza, addig van még 2 fontos megbeszélésem, de azok már az idei " őszi Master játékokon" kívüli feladatok. Álom2:22. Felébredtem. Álmodtam. A vizsgával. Egy elég valószínűnek tűnő konfiguráció módosításról álmodtam amit nehéz detektálni, de nem lehetetlen és szép hibákat lehet vele produkálni egy laborban.
Gyorsan felnyitottam hát a laptopot, hogy átpörgessem ismétlésként azt a részt. Lehet hogy kidobott 10 perc, lehet megérte. Este meglátjuk.
Folytatás este. Az utolsó péntekReggel a szokásos időben keltem. Nem, nem a megszokás. A nyomorúlt óra. Bekapcsolva felejtettem az ébresztőt. Pedig elalvás előtt az volt a többszörösen módosított tervem, hogy tovább alszom.
Sebaj így hát 5:55, beep-beep. Egész délelőtt ágyban maradtam. Regenerálódtam. Délre bementem az irodába, ledobtam a cuccom és elmentem ebédelni. Saláta, halak. A maradék 1,5 órát az épületben való mászkálással töltöttem, meg teát iszogattam. Kettőkor vizsga. Ami sikerült. Viszont ettől függetlenül is azt mondom rá, hogy nehéz volt. Hogy miért? A szokásos. Csak ismételni tudom, hogy nincs fent a dián minden. Ott van a pre-read és a tapasztalat. Megmertem volna esküdni a végén, hogy nem sikerült. A 2 órából kb. 1 óra 50 percet használtam fel a kérdések megválaszolására. 1 óra 30 perc után, kénytelen voltam egy technikai szünetet is beilleszteni.
 Miután mindenki befejezte a vizsgát, volt egy rövid eligazítás a holnapi napot illetően. Amolyan utolsó beszélgetés aztán mindenki oszolj.Még maradtam pár szót váltani Greg-el. Aki azonnal el is árulta kérdés nélkül is, hogy sikerült és ne parázzak. Beszélgettünk pár szót az éjszakai levelezésünkről. Ami a jövőről szól. Az MCA-ról. Még nem másztunk bele a részletekbe, a teendőkbe, a felkészülés mikéntjébe, de validálta, hogy szerinte is kitűnő jelölt vagyok a címre. Persze ez önmagában még csak azt jelenti, hogy a jelentkezésemet nem fogják kivágni azonnal és minden meg van ahhoz, hogy az itélőtanács elé járulhassak. Ez jó. Mentornak pedig őt fogom választani, hogy segítsen a felkészülésben. Ami nem lesz rövid idő. De részleteket majd később. Hiszen most más kihívás van előttem. A holnapi vizsga. 9:00-ko kezdünk. 6 óra + ebédszünet volt az eredeti tervek szerint. Viszont nem várt technikai hiba miatt a feladatunk az eredetihez képest kicsit nagyobb lesz (+ 1 feladatot meg kell oldanunk, ami most csúszott be a labor környezetbe), így 6 és fél óra + ebédszünet.
Állítólag bináris a labor. Vagy eléred a végét, vagy nem. Ha eléred, akkor nyertél, ha nem, akkor nem. Pontosabban még van egy másik alternatíva, szóval nem két kimenetele van. Ugyanis lehet, hogy eléred a végét, de nem a sztandard úton. Valamit a szabályokkal, az elvekkel ellentétes módon csináltál. Ezért a végeredmény vasárnapra várható, amikorra ellenőriznek mindent.
Miközben ezeket a sorok karmoltam a vacsorám is elfogyott. Most TV, zuhany, TV alvás a program. Holnap ilyenkor vége lesz az egésznek. Amit nagyon sajnálok. Holnap ilyenkor valószínűleg már a lezáró brandy-met fogom lent kortyolgatni a bárban, bár most az őrült Angol nélkül. Legyen ez hagyomány.
Folytatás holnap barátaim. November 20 LefagytamAz elmúlt két nap átkozott pocsék volt. Fejfájás, szédülés, mellkasfájdalom, pocsék alvás, rémálmok minden amit csak ellehet képzelni és FÁZTAM. Aztán rájöttem, hogy 2,5 hétig a létező leghidegebb pontján ültem a helyiségnek. Tegnap kabátban ültem végig az egésznapot, mire rájöttem, hogy lehet hogy azért fázom, mert tényleg hideg van. Ma már egy sorral hátrébb ültem. Persze nem volt drasztikus a különbség, de annyira talán mégsem volt rossz. Szóval így az utolsó napra ez is megoldódott. Mert hogy ma volt az utolsó átlagos nap. Vége a reggel 6-os ébredésnek, 7-es Shuttle fogásnak. Más időjárás jön. Így aztán reggel a hippitől elköszöntem annak rendje és módja szerint. Nem volt nagy könnyhullatás.
A tegnapi és a mai előadók kiválóak. Tehetségek. Az Identity a Cross-Forest kérdésekben annyira nem voltak meggyőzőek, de ez itt és most mégsem egy identity track. Ezért is volt meglepő, hogy a gal szinkronizációba milyen mélyen belementünk. Ma szinte csak ez volt a téma egésznap. Így hát szerencsémre jegyzetelnem sem kellett, mert ezt tudom. Délután 3-kor volt egy utolsó Greg által tartott beszéd, amolyan mi is várható a következő két napban. Külön kiemelte hogy nagyon elégedett a bandával, mert gyakorlatilag 0 késés volt és mindig mindenki időben ott volt ahol kellett. Ez egyébként tényleg meglepően jól ment. A kérdésre, hogy mindent lefedtünk-e és hogy milyen tudás kell a laborhoz szombaton, elhangzott a bűvös válasz. Nem, nem fedtünk le mindent. A 10 év gyakorlat kell hozzá.
A mai két előadónk búcsúzásként szintén bíztatta a bandát, hogy nyugalom, játékként kell felfogni, illetve nem a cím megszerzése a cél....(olvasd el az első posztom hettekel ezelőttről - muhahaha). Említették az MCA-t is. Hmmm. Nah erről majd szóban többet és bővebben, fogjatok szavamon.
Tegnap este az Exchange PG embereivel találkoztunk. Szuper titkos dolgokat osztottak meg velünk, amiért külön hálásak lehetünk. De tényleg. Ezekről nem írhatok, nem beszélhetek, de nagy élmény volt. Lényegében ezeket már láttam az augusztusi munkánk eredményeinek is köszönhető ez, illetve van hozzáférésem ezekhez az anyagokhoz. Ettől függetlenül nagy élmény volt. Csak ne éreztem volna magam olyan pocsékul.
Ma este tanulás. Holnap délelőtt szintén a nezavarj tábla lesz kint a hotel ajtómon. Délben megyek be. Ebédelek valami könnyűt, aztán 2-kor vizsga. Utána vissza a hotelbe és csak aludni meg tévézni fogok. Így fogok a szombati nagy laborra készülni. Ugyanis arra már nincs mit, nem lehet mit készülni. Egy játék. Egy kirakós játék. Vagy összeillenek a cserepek, vagy nem. Ha igen, nyertem. Ha nem, hmmm akkor újrajátszom. Ha marad olyan az egészségi állapotom amilyen most, akkor nincs aggodalomra ok. Amerika legnagyobb találmánya az aszpirin. Amiből van tripla-buffered csomagolású. A színe kék.
A kisvárosban végleg bekarácsonyodott. A főtérre megérkezett a Mikulás. Ácsoltak neki egy vityillót, amibe néhány zöldhasú leszurkolása után bemehetsz és egy közös fényképet készítenek rólad a Mikulással. Szuper. Ezt kihagyom.
Olvastam a szalagcímet, hogy bejelentettük / bemutattuk az IE9-t. Kiváncsi vagyok hogy mit mutattunk be belőle. Több mint 1 hónapja minden héten az új IE9 build-et felteszem. De azon túl, hogy az mshtml.dll újabb, talán valamivel gyorsabb nagy változás nincs kívül. Bocsánat, 0 változá van kívül. Márpedig ha konzumer felhasználót akarunk fogni, akkor azt nem az újabb mshtml.dll-el fogjuk meg. A felhasználó a definiciójából fakadóan kíváncsi és azért bök rá egy másik programra mert kíváncsi. Ha nem kötjük le a figyelmét, akkor megteszi majd azt más.
Szóval kíváncsi vagyok, ha lesz időm ezt feltétlen megnézem, hogy mit is mutattunk be...mert más build biztosan nincs...Hát itt tartunk. Folytatás később.
  November 18 Horgászni mentemHideg, eső, sötét. Szédülök. Egész nap. Valami nincs rendben. De sebaj. Ma, holnap és csütörtökön Robert és Andrew ad elő (őket ismerem régebbről, augusztus elején együtt dolgoztunk az Exchange 2010 heatmap anyagon). Üzemeltetés monitoring (itil, mof), migráció, együttélés. Közben kis kalandozás az Exchange 2010 irányába és némi virtualizáció.
Holnap este a product group neves képviselőivel találkozunk, egy kis poharazásra vagyunk meghívva. Mindenképp ott leszek ezen az eseményen. Ez fontos... Így a pénteki vizsga előtt a mai és a csütörtöki este van már csak.
Mindjárt hat óra, szóval fogy ez a nap is.
Legközelebb pénteken a vizsga után újra itt. Most horgászni mentem (ma a kezembe akadt ez a kb. 15 éves desktop háttér. hihetetlen mint ha ma lett volna, közben pedig eltelt 10+ év. Sumida folyó szele és társai. Hmmm, ez elgondolkodtat...)
A nap nagy eseménye még, hogy RTM lett a TMG. Éljen. Bár csak olyan jó volna és áttörő volna mint annó a 2004 volt. November 17 Démonokkal és SQL-el táncoló RPC alkalmazásForró zuhany. Most csak arra vágyom. Fázom és fáj a fejem. A fejem a sok koffeintől. Sok kávét és kólát iszom és vizet szinte semmit. Ilyenkor kell a dopping. Szerencsére reggelente nincs dopping-teszt. A fázást pedig talán az okozza, hogy....hideg van.
A hétvége a szokásos ritmusban telt. Talán az zökkentett ki egyedül a ritmusból, hogy képtelen voltam rendesen koncentrálni. Szombaton ez még annyira nem okozott lelkitörést, hiszen hát ott van a vasárnap. Szombat délután odáig fajult a helyzet hogy a délelőtti futás-dzsakuzi-bolt túra után 2 órát aludtam is délután. Mintha nyaralnék....De aztán rájöttem hogy nem, nem nyaralok. Önszántamból soha nem futnék. Szóval ez biztos nem nyaralás. Összeszedtem magam és belehúztam. Elkezdtem a munkát. De hamar kizökkentem belőle. Ugyanis "játékon kívül" Greg feladott egy Exchange 2010-es fejtörőt, amit ők nem bírnak megoldani. Aki akarja megpróbálhatja, a nyeremény: nagyobb kredibilitás. Csak nem hagyott nyugodni a kérdés és inkább azt forgattam a fejemben. Kínáltam egy megoldást, amit Greg egy pillanatnyi tétovázás nélkül, azonnal visszadobott, hogy és arra gondoltál, hogy....Igaza volt. Nem gondoltam rá. Szóval ezen az úton már jártak ők is. Újragondoltam az egészet és végül sikerült egy elfogadható jó megoldást találnom. Átküldtem neki és "remegve" vártam a válaszát, hogy Bingo. Nem válaszolt. Csak vasárnap reggel. Miszerint kreativ és jó megoldás, de túl komplikált. :) A válaszom erre az volt, hogy nem a megoldás, hanem az ügyfél komplikált. Ha egyszerűbb megoldást keresnek, akkor meg kell változtatni az ügyfél igényeit. Igen, itt jönnek a konzulensek elő. Már amelyik ugye...
Megérkeztünk ezzel vasárnaphoz. A koncentrációnak nyoma sem volt. Összesen csak 5 órát tudtam koncentrálni. Mikozben 13-14 órám rendelkezésre állt. Este 9-kor laptop lecsuk és lefeküdtem aludni. A jó és kielégítő mennyiségű alvás néha többet ér mint még 3 funkció megértése.
Reggel a szokásos ritmus. Eszembe is jutott az Idétlen időkig című film. Most ahogy ezt legépeltem eszembe jutott, hogy erre talán tavaly is hivatkoztam? Nem is tudom. Szóval hippi sofőr, néni a recepcióra. Eső. Sötét. Gurul velem a kocsi és nem nagyon tudok semmire sem figyelni. Túlcsordultam. Kávé. Kóla. Vizsga. Sokk. A negyedik kérdés mellé is a papíromra a kérdőjelet írtam. (mindig úgy vizsgázok, hogy a papíromra a kérdések mellé egy pipát, vagy egy kérdőjelet teszek. Így teszem már 10 éve. A pipa azt jelenti, hogy 1000%-ig biztos vagyok a válasz helyességében. Ha a legkisebb kétség is felmerül bennem, az kérdőjeles. A vizsga végén elég a kérdőjeleket összeszámolni és tudom hogy hol tartok. Ha kell akkor review ha nem akkor irány). Szóval sokk. A 10-ik kérdésnél összesen két pipa. Itt összetörtem. Még 34 kérdés. Végig mentem a 44 kérdésen és még volt 50 percem. Ránézésre is látszott hogy ez kevés. Így aztán review. Hátradőltem. Kezdődik a második menet. Végig néztem újra mind a 44-et. Érdekes volt, hogy ami elsőre nehéz volt az másodikra mennyivel könyebbnek tűnt. Sokat javítottam. Az eredetileg pipások között is volt amit rosszul válaszoltam meg. A végeredmény az lett, hogy még így is sok kérdőjel volt, de sokat javítottam. Óra. Maradt 3-4 perc. Felálltam és kimentem és biztos voltam benne, hogy ezt elszúrtam.
Kb. 10 perc pihenő és kezdtük az UM session-t. A 10 perc arra elég volt, hogy lássam, mindenki elégedetlen és nehéznek tartotta. Van egy srác (Chris) szerintem a legokosabb. Mindent vág. Olyan feldúlt volt, hogy az elképesztett. Látszott hogy ő sem erre számított. Az alapvető problémát az okozza, hogy ahogy ezt már többször is leírtam, a vizsgán *nem* az előadás anyagát kérik. Hanem mindent. Az elmúlt 10-20 év tapasztalatát, a tudást ,a pre-reading-et és mindent. Így eshet meg az, hogy volt olyan kérdés amiről 0 percet beszéltünk. De persze hogy tudni kell ettől még! Ez itt a mesterek gyűjtőhelye. Próbáltam a szünetben Ryan-él lobbizni hogy nézze meg nekem az eredményt, de sikertelen volt, mert épp a tegnapi AD laborokat javította és ki kellett volna lépnie a tool-ból. Szóval erről lemaradtam.
Ebédig ment a session és egyre biztosabb voltam, hogy ez nincs meg. Próbáltam nem gondolni rá. Ebéd: sushi. A tekercsekkel a kezembe visszamentem. Üres volt a szoba, csak Greg ült bent a sarokban. Egy what's up-al megpróbált kirázni a magányomból. Említettem neki, hogy ugyanaz mint múlt héten. Bevagyok tojva, hogy mi van. Megint elárulta. Sikerült. Kevésen múlt (1 kérdés) de sikerült. Ennek örömére kértem tőle egy szál cigit. Ezúton is mindenkitől elnézést. De 1 évet kibírtam. Kimentünk és elszívtunk egy szál cigit. Ő is csak akkor dohányás, amikor a dolgok nehezen mennek. Neki most a nehézségi fok más. Végig kell vinnie ezt a rotation-t és már csinálja a következő anyagát, illetve most ahogy már korábban is írtam, minden Master program hozzá tartozik. Szóval cigi elszív és már nyugodtan ettem meg a halas tekercseimet és nyugodtan vágtam bele a délutánba, hiszen a legnehezebb vizsga sikerült.
A délután jó volt. UM-eztünk. Az előadó hamar befejzte. 4:30-kor már szabadok voltunk. Greg konferencia hívásban van éppen, ezért hamar elengedett minket. Most fél 6 múlt. Itt vagyok a hotelben. Hivatalos eredmény még mindig nem jött. Szendvics, kóla, meleg zuhany (jobb mint a hideg) és készülés a hét további részére. A legnehezebb vizsga megvan. A legnehezebb időszak viszont még hátra van. Sokan nem realizálták ezt még. De a neheze most jön. Minden nap 1-1 új téma. Pénteken vizsga. Majd szombaton az egész napos labor. Nincs megállás.
A múlt hétről néhány érdekességet nem írtam le. Óóó egyébként sok ilyen van, csak egyszerűen nem jut rá idő, hogy mindent lekörmöljek.
Kettő most eszembejutott:
Gondolatformáló volt még az a fajta megközelítése az Exchange Server-nek, hogy ilyen hogy Exchange Server gyakorlatilag nem létezik. Ez egy közönséges RPC Client-Server alkalmazás. Semmi egyéb. Ahogy az előadó mondta: You are not a special snowflake. Így szemlélve gyakorlatilag minden más értelmet nyer ez a halom kód körül. Teljesen más szemléletet ad, ha így próbálom megközelíteni. Időközben megjött az Exchange forráskód hozzáférés. Jóváhagyta a szponzori szint is. Szuper. Bocsánat a hosszú bejegyzésért. Mára ennyi. November 14 Csokigyár és az adattárolásAdattárolás alapok.
Alapvetően támogatom az ötletet. Nagyon jó gondolat, hogy a sok okos Exchange-s embert megismertessük az adattárolás alapjaival és az adattárolók alapjaival. Mert az adattárolókat üzemeltetőket nehezebb megtanítani Exchange-ül. Márpedig a két csapatnak kommunikálni tudni kell. Az előadó is felhívta erre a figyelmet többször, több példán keresztül is. A saját tapasztalatomból is tudom, hogy kb. az elmúlt 4 évben a sikeres Exchange projectjeim jelentős mértékben annak az eredményeként jöttek létre, hogy szótértettem az adattárolós csapattal.
Szóval a felismerés remek, hogy itt a helye.
Az is elismerést igényel, hogy nem egyszerű téma és nehéz róla érdekesen beszélni. Sajnos nem is sikerült. Távol áll tőlem minden rosszindulat. Az előadó felkészült. Jók voltak a diái. Látszik hogy legszívesebben el sem mozdulna a lemezek közül és a grafikonokat elemezné. Le a kalappal. De sajnos ma ez nem volt túl áttörő. A legjobb rész és egyben a leginkább felszabadult akkor volt, amikor távolról egy régi szekrényen generált különböző karakteresztikájú forgalmakat és mutatta a perfmon-ban az eredményeket.
Szóval megkaptuk amit meg kellett, hogy ki mit értett meg belőle azt nem tudom. Mivel mielőtt eljöttem kb. 3 hétig csak a jetstress nyomogattam és storage validációt csináltam, ezért sok újdonságot nem tartogatott. Egy kifejezetten érdekes rész viszont megragadott ami a HBA kártyák saját queue depth értékéről szól. Itt tudod szabályozni azt, hogy párhuzamosan hány IO műveletet toljon rá a kártya a controllerre. Ez több szempontból is izgalmas. Ha alacsony, akkor értelemszerűen sűrűn ütöd a controllert és a lemezt nem nálad van az IO queue. Ez alapvetően nem ideális. Ha túl magas az érték, akkor nálad a queue és nagy peak-et okozol a controller-nek. Ezzel is agyon tudod vágni a controllert és a diszket. Ahogy ott ültem és hallgattam eszembe jutott az elmúlt 3-4 év Exchange projectjei, ahol jött a feketeruhás storage szakértő és jól beállította a kinyomtatott A4-es papír alapján a HBA kártyát, majd soha többet nem foglalkoztunk a HBA kártya konfigurációjával. Pedig abban bőven lehet tartalék és tuning potenciál. Ezzel fogok kicsit játszani ha lesz rá időm és ha nem felejtem el. Újabb tétel a bakancslistámra (aki nem látta a filmet, nézze meg, az elmúlt 1 évben nekem az egyik legmeghatározóbb élményű film ez volt - bővebb információ katt: Bakancslista). A délután legszívesebben teljesen töröltem volna. A StorageCalculator és a hozzátartozó költségkalkulátor nyúzása volt terítéken. Párokban dolgotunk. Mellettem a Tim ül, vele alkottunk egy párt. Róla azt kell tudni, hogy a Hershey's nevű cégnél dolgozik. www.hersheys.com Csokigyár.
Rettentő jó érzékkel az ebéd utáni első szünetben a táskájából mindig elővesz egy zacskó terméket és az egész csapat számára megosztja. Minden nap. Ugyanakkor. Ez biztos valami marketingfogás / beetetés. Tuti valami beta csokikat kapunk, amitől aztán függővé válunk. Tény, hogy elég begyere mindegyik. Az előadó külön felhívta a figyelmet arra, hogy a Storage validációnál mindenképpen hosszabb időszakot válasszunk ki, mert lehet hogy rövidtávon (10-20 perc) teljesen jól produkál az adattároló, de hosszabb időtávon viszont már nagy a letörés. Hmmm. Ismerős. A legutolsó project-ben ennek az iskolapéldáját sikerült is elcsípnem. 30 perces teszt időszak alatt minden szép volt. 24 órás tesztidőszakban pedig 3 óra után hatalmas letörés jött. Nem akartam zavarni (általában igyekszem nem zavarogni és inkább feltűnés nélkül csendben meghúzódni) és csak az egyik szünetben megmutattam a grafikont az előadónak, hogy lám-lám itt van az amikor az elmélet és a gyakorlat találkozik. Igazán tetszett neki, szóval át is küldtem neki a grafikonokat, hogy nyugodtan demonstrálásra felhasználhatja. Ügyfélmentesítettem a grafikont már jóideje, mert annyira tetszett amikor elcsíptem, hogy ezt archiváltam. Ritkán lehet ilyen tisztán elkapni ilyen eseményeket.
Az AD-nek időközben vége. Vasárnap vizsgáznak. Remélem, hogy Ryan-el jövőhéten még találkozom. 1 hét múlva ilyenkor már nekünk is vége lesz, csak a labor lesz hátra. De addig még sok minden van és most a fókuszban a hétvége és a hétfő kell hogy legyen! Hát itt tartunk. Ülök a hotelszobában és rendszerezem kusza gondolatim. Nem is tudom hogy hova nyúljak, annyi minden kínálja magát. Hétfő reggel vizsga.
Közben pedig szép halkan bekarácsonyodott. Pár napja reggel ez fogadott az utcán.
November 13 Állok rendelkezésreA magas rendelkezésre állást lezártuk. Délelőtt áttekintettük a tegnapi nap lényegi részeit, kérdések mentén haladva. Nem volt sok kérdés és érzésem szerint sok kérdés bentmaradt az emberekben. Ezt a kávézás / teázás közben is lehet érezni. Többen is bizonytalanok.
A gyors áttekintés után átnéztük a lehetséges kialakítási módokat. Ebben nem volt sok újdonság, gyakorlatilag variációk azonos témára és mindegyiknek a vége ugyanaz: úgy sem leszel soha teljesen redundáns. Valahol valami mindig lyukas lesz. Ha más nem akkor a pénztárcád.
Ezt követően jött egy ebéddel egybekötött feladat. 3 csapatra osztottak szét. Kaptunk 1-1 feladatot. Meg kellett tervezni 1-1 rendszert, majd azt bemutatni. Ez ebéddel egybekötve volt. Végre kipróbáltam a Sushit. Hát az otthoni finomabb. Wasabi az élen van ebben a kérdésben.
Mindenkinek szépen sikerült kidolgoznia a feladatot. Le a kalappal. A délután további részében önálló foglalkozás volt. Gyakorlatilag kaptunk egy jövő keddig tartó labor gyakorlatot, amiben nekünk kell megterveznünk néhány sarokpont mentén egy infrastruktúrát és felépíteni. A lényeget tekintve négy telephely, és ezek között server és adatredundancia kiépítése szükséges. Finom CCR / SCR / LCR infrastruktúra. Nem újdonság. De elme és kézgyakorlatnak mindenképpen jó. Illetve ennek mentén ha okos az ember akkor gyakorlatilag az egész heti anyagot át lehet ismételni. A taktikám is az, hogy a tervezés közben írom össze azt, amit mindenképp fejben / észben kell tartanom hétfőre a vizsgára.
A tervem már kész. Az első stretched clusterből is a platform rész már gyakorlatilag kész. Mindjárt indítom az Exchange telepítést amiről tudjuk hogy nem gyors. Addig pont van időm zuhanyozni és ágyból folytatom.
Holnap az utolsó nap. Sztoridzs technológiákat fogunk hallgatni egész nap, szintén a vizsga része lesz. Hmm. Kíváncsian várom.
AD Master: ma Authentication volt Steve Patrick-al. Imádom azt a témát és az előadó is jó...
Reggel a Shuttle-ben a sofőrrel (hmm, saját sofőröm van
) a hybrid járgányokról beszéltünk. Voltam bátor megkérdezni, hogy mennyire elégedett a Priussal. Mint kiderült autómániás, így aztán az épületig folyamatosan jött belőle az információ. A portásnő csütörtökönként később kezd, ezért múlt héten is, ezen a héten is egyedül utaztam. Szóval nem volt aki elterelje a szót a Priusról. Egyébként elégedett a járgánnyal, a fékre panaszkodott egyedül, hogy a csúszós útfelületen agresszív a fék és csúszkál a tragacs, de most kicserélték a féket és az várható hogy jobb lesz.Most leteszem a billentyűzetet. Bizakodva várom az előttem álló 3-4 napot. November 12 Master2 done-pepe1 nap alatt végig gyalogolni az összes létező replikációs és fürtözési lehetőségen, több mint kihívás. Fejben tartottam a lépést, de csaltam. Tanultam előre és formáztam az agyam az elmúlt pár évben. Viszont most végem van. Ingerlékeny és fáradt vagyok. Pedg a neheze még hátravan. Érzem, tudom.
Texasi előadónk volt ma. Szerencsére ő is fáradt volt. Még nem állt át. Így 5kor befejezte az előadást. De úgy hogy legalább 4 nagyobb témára azt mondta, hogy aha olvassátok el ezt és ezt a blogot.
Továbbra is tartom az állításom: ez nem tréning! Ha bárki is jönni szeretne Master-re, *ne gondolja* azt, hogy majd itt megtanulja! Az gyakorlatilag kizárt dolog. Vagy úgy jössz ide, hogy tudod és akkor van esélyed, vagy úgy hogy nem tudod de akkor felesleges 1-2 millió forintot erre elkölteni.
Úgy lettünk elengedve, hogy kaptunk házifeladatot amit reggelig meg kell oldani. Gyakorlatilag a feladat elmondása után 10 perccel már tudtam a megoldást, de nem engedte, hogy elmondjam. Elkergetett azzal hogy majd holnap. Értem én. Ő is fáradt. Én is elhajtottam volna magam.
Zuhany aztán átolvasom még párszor a replikációból felhalmozott anyagaimat. Kb. 5-600 oldalnyi anyag. Aztán pihenés. Talán elalvás előtt még a hétvégére összeállítom a menetrendem, hogy mikor és mit szeretnék csinálni.
Időközben Ryan elküldte hivatalosan is, hogy a 2 Beta vizsgám sikerült. Így hivatalosan is megvan a második MCM cím.
Pontosság: ezt borzasztóan szeretem. 0 késés van. Az előadók részéről hihetetlen a fegyelem és a szigor és ez borzasztó jó. Nincs pardon, nincs magyarázkodás, nincs tolerancia, nincs az hogy az én órám mást mutat. A szabály egyszerű: a falon van egy óra. Ahhoz kell igazodnia mindenkinek. A 10:44 az 10:44. Nem 43, nem 45, 44. Nagyon-nagyon helyes. Így kellene mindenhol, mindig, mindennel. A 10dkg párizsi az 10dkg. A zavarhatok 1 percre, az legyen 1 perc, vagy ne azt mondd, hogy 1 percre. A holnapra meglesz, az ne holnapután reggel legyen és a 20%-os CO2 kibocsátás csökkentése ne 2% legyen és így tovább, a sor folytatható tetszés szerint.
A sötét blog bejegyzésnek mára vége.
  November 11 A lejtő alján...remélemAzt hiszem ma voltam a lejtő alján. Innen már csak felfele van út.
A tegnapi nap, elég nagy káoszt okozott a fejemben. Viszont az éjszaka valószínűleg lefutott az online maintanance és helyre rakta az adatbázis page-ket. Így reggel már tisztábban láttam. Aminek eredményeként valószínűleg az ember aki számomra érthetetlen okból minden reggel a hátán levő benzin motoros "porfújóval" A pontból B pontba mozgatja a faleveleket az utcán, hülyének nézett. Mert ahogy közelítettem a shuttle parkoló helyéhez, hangosan magyaráztam az ESE adatbázis működését. Alapvetően próbáltam elmagyarázni magamnak. Hiszen ha eltudom magyarázni úgy hogy abba nem tudok belekötni, akkor már boldog vagyok. Persze ez még nem jelenti azt, hogy más nem tud belekötni.
Sebaj. A mexikói nőt így aztán már "boldogan" vártam, hiszen a fejemben viszonylagos rend uralkodott. Időben meg is érkezett és nem hagyott a zárt magányomban. Szóval tartott. Elmesélte hogy eszembe ne jusson soha, még csak viccből se azt mondani a recepción, hogy tudod kivel szeretnék beszélni. Ugyanis szigorú utasítás alapján ilyenkor meg kell nyomja a nagy piros gombot az asztal alatt, aminek hatására ördögien rossz dolgok fognak történni és jön a biztonsági csapat. Sok ISA Server meg, Forefront. Hahahaha. Áááá mindegy is, mire a végére ért a történetnek megjött a shuttle. Szerencsére. A hippi sofőr tegnap kapott néhány csokit a hölgytől. Így aztán ma a csoki volt a téma a kocsiban. Bátorkodtam megemlíteni, hogy a Godiva a legjobb. A sofőr nem ismerte, de a recepciós vágta hogy miről beszélek.
A délelőtt viszonylagos nyugalomban telt. Méreteztünk. Mindent. Processzort, memóriát. Mindent. A tegnapi húzos nap után, a holnap meredek nap előtt, ez egy tervezetten lazább nap volt. Ebéd után (ebédre ma pizzát ettem és már a második napja nem futottam, óóó bocsánat) pedig a méretezés ellenőrzésével, avagy loadgen-el szórakoztunk. Ez potenciálisan elég nehézzé teszi a jövő heti vizsgát. Ugyanis, rengeteg tényadatot kell tudni, valamint sok-sok bizarr grafikonról kell ránézésre azonnal cache-ből mondani, hogy mit is látunk. Átbeszéltük még a hétvégi próba labort is. Kb. ennyi történt.
Senki nem beszélt arról, hogy hogyan sikerült neki a vizsga. Viszont aki egy kicsit is figyelt a másik EMBERRE, az láthatta, észrevehette a különbséget. A viselkedés elárulja az ember állapotát. Volt sok letört, meggyötört ember. Átérzem a helyzetüket.
Hát itt tartunk most. Nem vagyok még elégedett, mert még csak a tegnapi lemaradásomat hoztam be fejben. A mai tényadatokat még csak a tranzakciós naplóállományomban rögzítettem. Hogy stílszerű legyek és Exchange-hez híven fejezzem ki magam, ez még Dirty Page, a DB flush még odébb van. De a checkpoint depth méretéig jó vagyok.
Időközben rájöttem, hogy nagyon-nagyon szeretem az Exchange-et és az ESE adatbázist.
A többiek ma vacsorázni mentek. Ugye nem is kell mondanom...grafikonokat elemzek és próbálom a mozaikokat a helyére illeszteni. A hétvége sok munkával fog telni, ugyanis a tényadatokat meg kell jegyeznem, azokat nem elég megérteni. Míg az adatbázis működését felépítését nem kell megjegyezni, elég ha megértem, addig a számlálók küszöbértékeit egyszerűbb megjegyezni. Persze itt is követhetném azt, hogy megértem, hogy miért jelent problémát ha a lemez írási ideje 20ms fölé megy és mi történik a lemezen ilyenkor, de az abba befektetett munka nem állna arányba a most realizált haszonnal. Lényegében ezt az egy példát mondjuk pont értem, tehát nem nehéz megjegyezni. Nah mindegy.
Most maradok a grafikonoknál. Játszunk még egy kicsit aztán alvás...menetközben jött egy levél. Az előadónak feltettem egy elég összetett kérdést amiben az adatbázis cache, a log buffer, a checkpoint depth, a tranzakciós naplóállomány, az adatbázis, a b+tree és a page is játszik. A kérdésemet meg is válaszoltam. A végső kérdésem pedig az volt, hogy a válaszom helyes-e. Megerősítette hogy helyes. Ez azt jelenti, hogy az adatbázis fejezetet a fejemben lezárhatom. Akit érdekel, annak majd szóban elmondom a kérdést. Figyelmeztessetek rá, ha érdekel is bárkit rajtam kívül.
Az első hivatalos blog bejegyzés is megszületett "rólunk". Itt olvasható. November 10 A lejtőn...Régen írtam, azóta mégsem történt túl sok minden. A hétvége rém unalmasan telt. Elfogyott 4 liter kóla, két cézár saláta, 4 sajt. Szombaton elaludtam és csak 8:00-kor ébredtem fel. Egésznap a transzportot tanultam, valamikor félúton megszakitva egy kis futással és vásárlással. Szombaton hozzáfogtam a laborgyakorlathoz is. A leírás alapján egy 6 órás gyakorlatról volt szó. 2,5 óra alatt maradéktalanul teljesítettem és közben minden másodpercét élveztem. Így elég magabiztosan tértem nyugovóra szombat este.
Vasárnap egész nap a kliens elérést szerettem volna tanulni, shortcut-olni.
Ehhez képest szombat éjszaka az egyik diával álmodtam és rájöttem hogy szerda óta zavar egy kérdés, amit nem értek a leírások és a magyarázatok szerint. A lényeg a következő: a backup path kiválasztásakor a least cost path algoritmust használjuk és a backoff site a least cost path alapján a célhoz legközelebb eső telephely lesz. Azonban ha ezen a telephelyen nincs HT szerver, akkor is ez a telephely lesz. Valójában ez nem így van. Valójában a backoff site önmagunk leszünk és nem az üres telephely. A lényegen nem változtat sokat, de kidebugoltam és szépen látszik, hogy nem az üres telephely a backoff, hanem önmagunk. Viszont ezzel elment a vasárnap délelőtt.Vasárnap délután folytattam a tanulást, majd este egy kicsit pihenésként tévéztem. Hogy mit néztem már nem tudom, de hamar kidőltem.
Reggel meglepő nyugalommal ébredtem, ami aztán kicsit elszállt. Szégyen vagy nem szégyen de kicsit elkezdtem aggódni. Viszont nagyon előrerohantam. A mexikói recepciósról és a shuttle-t vezető hippiről még nem írtam. Redmond belvárosban van a hotel. Egyébként pedig a 40-es épületben vagyunk egésznap. A kettő között legalább 10km-es a távolság. Amit le kell győznöm minden nap oda és vissza (jó esetben). Az odaút az komoly kihívás, mert legkésőbb 8:00-ra ott kell lennem. Az odajutásnak két módja van: 1, taxi (költséges); 2, Redmond belvárosában a Microsoft épületébe belépve tudok hívni egy Microsoft Shuttle-t ami elvisz bárhova ahova kérem. Ezt a második módot választottam a közlekedéshez. Viszont ebben a kihívás az, hogy 7:00 - 21:30 között van csak Shuttle Service. Előrendelni nem lehet. Tehát legkorábban 7:00-kor tudom őket tárcsázni. Hmmm. Még az első napon felfedeztem, hogy az épülettől kb. 30 méterre reggel 7-kor parkolt egy Shuttle, benne egy hippi külsejű soförrel. Beszálltam és megegyeztünk hogy elvisz a kért helyre. Mint megtudtam ő minden reggel 7-kor onnan indul munkába, így aztán az első fuvara az akár lehetek is. Mint később kiderült ezt más is tudja. Egy mexikói nő, aki már itt él Redmond-ban, 4 órás foglalkoztatásban recepciós. Minden reggel más és más épületbe megy, viszont minden reggel Redmond belvárosából ugyanazt a taktikát alkalmazva jut el a célállomására mint én. Így aztán most már 1 hete hárman vágunk neki az útnak és a következő 2 hétben is marad ez a taktika. Ma reggel viszont a mexikói nő, kicsit késett. A hippi sofőrünk viszont megvárta. Tehát kicsit késve vágtunk neki a kalandnak, de még így is 7:30-ra beértem.
8:00-kor elkezdtük a vizsgát. Kb. 1 óra alatt végeztem. Részleteket nem írhatok le. Ami viszont tapasztalat továbbra is: a vizsga nem csak a leadott anyagból van és ez így fair. A vizsga után ebédig elég lehangolt voltam, pedig valahol mélyen éreztem, hogy nem lett ez olyan rossz. Aztán ebéd után rákérdeztem, hogy nem tudhatnám-e meg az eredményt. Megkértek rá, hogy a többieknek ne mondjam el hogy tudom az eredményt de sikerült az első vizsgám. Közben Ryan (az AD csapat vezetője) is jött füligérő szájjal hogy elmondja, látja az eredményeket és sikerült a vizsgám. Így már ketten örültünk. A délután ennek fényében kicsit könyebben telt, de azért nem volt az olyan önfeledt. Ugyanis lementünk a pokolba, hogy aztán utána minden színesnek szagosnak és szépnek tűnjön. Adatbázisszerkezet és az adatbázis belseje. Elég kemény...
Szóval a neheze a második hét ezt már látom. Tehát most kezdődik az igazán nehéz rész.Egy kemény első hét, egy zsúfolt hétvége, egy frusztráló vizsga után, este 7:30-ig voltunk bent. 8:00-ra ígérték hogy megjön a levél az eredményről, amit időközben meg is kaptam. Most már hivatalosan is. De tudom jól, hogy a neheze még hátravan, tehát ettől nem szabad elbíznia magát az embernek. Most fej lehajt és megy tovább előre. A kikapscsolódás ez a pár sor megírása volt. Most zuhany, aztán ágyban az ESE működését elkezdem olvasni, memorizálni. Szerencsére nem új a téma, de nem könnyű. Akinek alvási nehézségei vannak, az jelentkezzen. Tuti receptem van és a hozzávalókat szívesen átadom:
Az eredmény garantált elalvás elég hamar. Ez a luxus viszont most nem adatik meg nekem. Tehát a fentiek adottak, viszont nem aludhatok el. November 07 Péntek - shortcutEste 3/4 8-kor fejeztük be. Hihetetlenül kifáradtam. Jelenleg úgy érzem, hogy semmit sem tudok.
Hétfő reggel 8-kor vizsga.
Addig a következő feladatok vannak hátra:
Ha jól számolom, akkor erre összesen van 60 órám, minusz az alvás. Úgy érzem a jelen körülmények között erre képtelen vagyok. De összeszedem magam. Amit mindig is csináltam, azt fogom most is. A komplikált dolgokat egyszerüsítem. Nem a memórizálásra helyezem a hangsúlyt. Megakarom érteni azt, hogy miért úgy működik, hogy miért úgy kódolták le. Ha ez sikerül, akkor adja magát, hogy hogyan működik. A kedd délelőtt teljes anyaga így gyakorlatilag egy A4-es papíron elfér, amit megjegyezni is lényegesen egyszerűbb. Ezt hívom shortcut-olásnak. Ha sikerül, akkor OK, ha nem akkor elbujdosok. Persze ehhez csend, magány, sok kóla és idő kell. Így míg a többiek egymással fognak tanulni bent, addig magamra zárom a hotel ajtaját és maradok itt egész hétvégén. Az elmondások alapján a második hét ettől keményebb lesz. Az előbb az asztalomon a gadget-re amikor ránéztem, mintha csak tükörként viselkedett volna. Kb. mindent kifejez. Redmond, vihar, villám, eső, sötét. Ez van kint és ez van (itt) bent is.
Ma délelőtt megkértem az Exchange forráskód hozzáférést is. Hátha a hétvégén megkapom és akkor a shortcut-olás egyszerűbb lesz valamivel. November 06 Csütörtök - transzportáltunkRettenetes nap. Fárasztó. Hosszú, fejfájós. 22:00 elmúlt és még gép előtt. Megérkezett az eső. Hurrá.
Ma a lenti ábrát szedtük atomjaira. A nap végén a Visual C# is előkerült és saját Transport Agent-et készítettünk. Este 7 óra volt amikor befejeztük. Viszont ekkor megszólalt a "vörös jelzés", miszerint házifeladat érkezett. Egy több oldalas problémaleírás és holnap reggel 9-ig meg kell válaszolni. Remek. Túl vagyok rajta, megválaszoltam. Viszont így ma este kimaradt a konditerem (is). Még át kell lapoznom a mai nap anyagát. Lesz éjfél amikor elalszom.
 November 05 Szerda - GoKartReggel: a szívem az AD Master felé húzott. Ezért Ryan-el együtt kávéztunk és beszélgettünk néhány témáról.
Délelőtt: a Kerberos Constrained Delegation kevésbé hozott lázba és az ISA, csoporttagság alapú Web Publishing képessége. Ezért jártam a saját utamat és megfejtettem az NTLM - Machine account azonosítás problémáját. Túl fáradt vagyok hogy leírjam, de Greg megköszönte, hogy végre megértette, hogy MIÉRT működik úgy ahogy. Tada. Mindenki boldog. Ebéd: ma volt sushi, de nem tűnt túl jónak, ezért kihagytam. Igen, itt sem tökéletes minden. Otthon a vazabi féle sushi szebben néz ki. Persze ízre nem tudom, mert itt még nem próbáltam, de teszek majd egy kísérletet. Így maradtam a szokásos salátánál, viszont egy csokis süti is odaugrott a tálcára... :) Délután: hát ez érdekes volt. Volt egy lab gyakorlat, ami nagyon felhúzott. Két mondat volt kb., hogy konfiguráld be ezt és ezt (egyébként organizációk közti elfoglaltsági adatok megosztása, nem trustolt környezetben). Bekonfiguráltam és nem ment. Szóltam, mire egy kacsintás volt kb. a válasz. Vagyis ez várt jelenség volt, hogy nem megy és meg kell oldani. Egy KB cikket kaptunk még támpontként, de mint kiderült a KB cikk hibás. Tehát ha azon mész végig step-by-step akkor sem fog működni. Fülhalgató elő, Akosh 40+ album elindít és hibakeres. Kb. 40 perc alatt megoldottam és megmutattam hogy kész. Mire Greg közölte, hogy most nyert $20-t, mert arra fogadott az előadóval, hogy én fogom elsőnek megoldani. Este: a többiek elmentek gokártozni. Ezt kihagyom / kihagytam. Gondolom ezen senki nem lepődik meg. Visszajöttem a hotel-be, már túl vagyok a konditerem nyújtotta megpróbáltatásokon (hogy mennyire nem szeretem az elmondhatatlan). Tusolás, majd 2-3 órán keresztül olvasás, készülés a következő kihívásokra. A mai nappal a kliens hozzáférés témakörét lezártuk. Ez kb. 50%-a jövő hétfői tesztnek. Erőm még van, de egyre jobban aggódom a hétfő miatt. Nem tudom belőni a szintet. November 04 Kedd az ISA-valAz első nap, amikor a nap felében "unatkoztam". Nagyképűen hangzik? Ha igen, akkor legyen elég ha csak annyit mondok, hogy ebéd után kb. 200-as szintű ISA előadás volt.
A koncepciót nem nagyon értem. Aki nem foglalkozott ISA-val (az összes hallgató -2 ember) annak ez kevés a boldoguláshoz. Aki pedig foglalkozott vele, esetleg a PG-vel is szorosabb kapcsolata volt hosszú időn keresztül, mint a halaival, annak pedig ez sekély víz volt. Persze nyugtával kell dícsérni a napot. Mert ugye érheti az embert még melepetés és kellő alázattal kell a problémákat megközelíteni. De ez most annyira nem volt izgalmas.A délelőtt során megtanultam azt, hogy minnél nagyobb egy PG, annál nehézkesebben mozog és annál pocsékabb a kommunikáció a csapaton belül. Legyen elég annyi, hogy a CAS szerepkörön belül, protokollonként más társaság specifikál, kódol, tesztel. Hmmm. Így lehet aztán az, hogy az olyan egyszerű feladatot, mint autodiscover sikerül egymástól függetlenül specifikálni, kódolni és tesztelni, valamint elrontani Outlook Anywhere és ActiveSync esetén. És akkor ez csak egy funkció a sok közül. Egyszerűen egy kifejezés jut csak eszembe: hihetetlen. A gond az, hogy ezt alapvetően jó gondolatnak tartják. Így aztán totálisan irreleváns elvárás az, hogy esetleg cross-product egyeztetés legyen. Hmmm. Hiányzik valaki aki szinte minden aspektust rendesen átlát. Megdöbbentő, hogy korábban azért nem használt az Exchange PG scp-t mert nem tudta, hogy létezik. Hmmm. Lehet, hogy egy architect hiányzik innen? Muhahaha. (ördög szmájli)
De vissza a délutánhoz. Az előadó egy mondata délelőtt megütötte a fülemet. Mégpedig az, hogy a CAS-CAS proxy esetében Kerberos vagy NTLM azonosítással megyünk. Hmmm. CAS-CAS azt jelenti, hogy gép-gép között, vagyis a computer account azonosítja magát. Alapvetően csendben vagyok és az ilyen aknákat inkább csak szünetben veszem elő, mert nem akarok okoskodni, illetve másokat összezavarni. De azt ugye tudjuk jól, ha máshonnan nem hát a Security360 előadásomból, hogy a computer account legfeljebb Kerberos-t tud, NTLM-et nem. Így hát feltettem a kérdést a szünetben, hogy akkor hogy is van ez? A válasz az volt, hogy érdekes felvetés, nincs rá válasz, de próbáljam ki, rontsam el az URL-t (aka nincs SPN aka nincs Kerberos) és mégis megy, az IIS logban pedig a CAS computer account látszik.
Nos kipróbáltam. Láss csodát, tényleg működik. Jelen pillanatban ott tartok hogy nem értem, valami mágia történik a háttérben. Valaki riassza a magiaügyi minisztériumot.
Ha lesz egy kis időm akkor megcsinálom a szükséges trace-ket. NetMon trace-t már készítettem. Abban látszik, hogy kérünk Kerberos Ticket-et, de nem kapunk, mert nincs SPN. Viszont utánna az SSL kapcsolat felépül és megy minden mint a karikacsapás. Persze előtte látszik egy érdekes esemény is. On-behalf kér a CAS a user-nek egy Kerberos Ticket-et. Hmmm. Ez több szempontból is érdekes. Ugyanis Kerberos Delegation nincs engedélyezve. Szóval itt valami nagy-nagy mágia van. Addig éljek is, de ezt megfejtem.
Lassan 9 óra. 7:30 körül értem vissza. A futás és a dzsakuzi már megvolt. Most még kb. 2 órán keresztül olvasok, aztán alvás, mert hamar itt lesz a 6:00.
A mai napról a Bikini félnóta című dala jutott eszembe. Klikk. November 03 Első hétfőPontban 8:00-kor kezdtünk. A pontosság fontos. Végre. Egyszer késhetsz. Másodszor hazaküldenek. Ha a vizsgáról késik valaki, akkor addig senki nem kezdheti el a vizsgát amíg a késő nem érkezik meg. És természetesen annyival kevesebb ideje van mindenkinek a vizsgára.
A társaság vegyes, de inkább azt mondanám, hogy erős tudással rendelkeznek. Az előadó jó. Greg Taylor, aki az egész Master programot most irányítja. Hozzátartozik az egész program, mert a főnöke átment az XBOX csapathoz.
A héten két témával foglalkozunk. CAS és Hub-Transport. A tartalom szigorúan NDA alatt van így arról nem írhatok. A CAS elég összetett. Nagyon sok információ hangzik el. Alapos tudás nélkül és előismeretek nélkül az ember elvan veszve. Végre a pre-read azt jelenti, hogy feltételezzük hogy mindenki elolvasta és nem a pre-read anyagát mondjuk el. Ez tetszik.
Hivatalos eredmény még nincs, nem hivatalosan viszont Ryan A. Conrad elmondta, hogy sikerült (a legjobb eredménnyel) a Windows Server 2008 R2 Master címem.
Így legalább üres kézzel már nem megyek haza, még akkor sem ha az Exchange nem sikerülne, aminek most elég nagy esélyt adok. MCA: beszéltem Ryan-el az MCA-ról is. Összesen 3 db Active Directory MCA van a világon. A következő board jövő márciusban lesz. Megcélozzuk azt. Ryan támogat ebben, ami csak jót jelent. Ryan-el tavaly együtt voltunk a Directory Master programban. Azóta ő vette át a Directory Master program irányítását. Szóval jó hogy tavaly jó kapcsolatot építettünk ki egymással. Hű olvasóim emlékezhetnek tavalyról Ryan-re.
Este negyed 8 múlt. Most értem vissza a hotelbe. Ez így első nap rögtön egy 11 órás menettel kezdődött. Jó kis 3 hét lesz. De ezt szeretem. Üssetek.
Most csak arra vágyom, hogy lemehessek a konditerembe a futógépre. 30 perc futás, 10 perc melegvízben punnyadás, zuhany, egy kis saláta rágcsálás és olvasás. Ez vár most rám és most csak erre vágyom. Reggel 5:55-kor ébresztő és irány vissza. Itt tartunk most. Folytatás következik. November 02 Minden most kezdődik elRedmond: kora reggel. Hűvös. Sötét. Kicsit idegen, kicsit nem.
A hétvége a szokásos menetrend szerint zajlott: ébredés --> tanulás --> konditerem --> dzsakuzi --> bolt (kóla, saláta) --> tanulás --> alvás --> ébredés...
Két "rendkívüli" esemény zavarta csak meg a nyugalmát a hétvégének, az egyik a HellóWin a másik pedig az óraátállítás. Igen. Itt egy héttel később van a téli időszámítás kezdete. Így életemben mostmár negyedik alkalommal, éven belül kétszer lépek át a nyári időszámításból a télibe. Hurrá.
Hát itt tartunk most. Ahogy Akosh mondja, Minden most kezdődik el. Most laptop lecsuk irány Redmond Town Center 4-es épülete, fogok egy Shuttle és vágta a 7:45-s találkozóra. Nem szeretnék késni, mert aki késik annak énekelnie kell. Részleteket itt olvashatod, a lényeg: nyiltan fel lettünk szólítva., aki késik énekel vagy extra feladat az egész csapatnak.
Túl nyílvánvaló lett volna ha ehhez az eseményhez a Minden most kezdődik el című dalt linkelem. Ettől sokkal jobb jutott eszembe. Kevésbé lírai, de tartalmát tekintve van olyan jó illetve ez is Akosh.
October 29 Minden változatlanLassan már 1 napja itt. Lényegében itt minden változatlan. Az arcok, a helyek, az időjárás, a menetrend, minden. Semmi érdemleges, különös kaland nem történt az utazás alatt. Minden megérkezett, minden a helyén volt, semmi nem késett. Nincs ok a panaszra.
Tegnap szerettem volna konditeremmel nyitni, illetve zárni az estét, de aztán letettem róla mert sokan voltak. Jetlag köszöni jól van. Eldőltem kora este és a szokásos 3-4 óra között ébredtem fel. Ez nem olyan vészes elsőre. Menni fog az átállás, hétfőre már nyoma sem lesz a jetlag-nek.
Reggel 5 fele lenéztem a kondiba ismét, de megintcsak sokan voltak. Lehet hogy ott ragadtak? Igy megint visszafordultam és visszabújtam inkább a takaró alá. Tanultam egy kicsit. 10 körül a kondiban már csak 1 ember volt, így azt megdupláztam és a szokásos programot végigcsináltam, majd utána esőben dzsakuzi következett.
Most értem vissza a boltból, vettem magamnak salátát, folyadékot, meg kefirt, illetve kézfertőtlenítőt mert az otthon maradt.
A kefireken itt mindig elmélázok. Izesített kefír, de az elképzelhető mindenféle kombinációban. Ma egy vaniliásra esett a választásom. Nem tudom, hogy ez az ízesítés mennyit von le a kefir egészséges mivoltából, viszont finom. A vásárlás után vettem csak észre, hogy tartalmaz más adalékot is. Lent a kép. Kefir with FOS.
A város láthatóan már készül a Halloweeeeeeeeeeeeen-re. Mindenhol tökfejek.
Találtam egy zseniális TV csatornát: NASA TV. Jobban örültem volna, ha ezt nem találom meg, mert ezt évekig is tudnám nézni.
Délután tanulás, pihenés. Holnap bemegyek az irodába van néhány megbeszélésem. Egyelőre itt tartunk. Hétfőn folyt. köv.
|
|
|
