| Zoltan's profileZoltan Harmath's spacePhotosBlogLists |  Tools  Help |
|
Zoltan Harmath's space"No, no try. Do or do not. There is no try." - Yoda Jedi Master November 12 Master2 done-pepe1 nap alatt végig gyalogolni az összes létező replikációs és fürtözési lehetőségen, több mint kihívás. Fejben tartottam a lépést, de csaltam. Tanultam előre és formáztam az agyam az elmúlt pár évben. Viszont most végem van. Ingerlékeny és fáradt vagyok. Pedg a neheze még hátravan. Érzem, tudom.
Texasi előadónk volt ma. Szerencsére ő is fáradt volt. Még nem állt át. Így 5kor befejezte az előadást. De úgy hogy legalább 4 nagyobb témára azt mondta, hogy aha olvassátok el ezt és ezt a blogot.
Továbbra is tartom az állításom: ez nem tréning! Ha bárki is jönni szeretne Master-re, *ne gondolja* azt, hogy majd itt megtanulja! Az gyakorlatilag kizárt dolog. Vagy úgy jössz ide, hogy tudod és akkor van esélyed, vagy úgy hogy nem tudod de akkor felesleges 1-2 millió forintot erre elkölteni.
Úgy lettünk elengedve, hogy kaptunk házifeladatot amit reggelig meg kell oldani. Gyakorlatilag a feladat elmondása után 10 perccel már tudtam a megoldást, de nem engedte, hogy elmondjam. Elkergetett azzal hogy majd holnap. Értem én. Ő is fáradt. Én is elhajtottam volna magam.
Zuhany aztán átolvasom még párszor a replikációból felhalmozott anyagaimat. Kb. 5-600 oldalnyi anyag. Aztán pihenés. Talán elalvás előtt még a hétvégére összeállítom a menetrendem, hogy mikor és mit szeretnék csinálni.
Időközben Ryan elküldte hivatalosan is, hogy a 2 Beta vizsgám sikerült. Így hivatalosan is megvan a második MCM cím.
Pontosság: ezt borzasztóan szeretem. 0 késés van. Az előadók részéről hihetetlen a fegyelem és a szigor és ez borzasztó jó. Nincs pardon, nincs magyarázkodás, nincs tolerancia, nincs az hogy az én órám mást mutat. A szabály egyszerű: a falon van egy óra. Ahhoz kell igazodnia mindenkinek. A 10:44 az 10:44. Nem 43, nem 45, 44. Nagyon-nagyon helyes. Így kellene mindenhol, mindig, mindennel. A 10dkg párizsi az 10dkg. A zavarhatok 1 percre, az legyen 1 perc, vagy ne azt mondd, hogy 1 percre. A holnapra meglesz, az ne holnapután reggel legyen és a 20%-os CO2 kibocsátás csökkentése ne 2% legyen és így tovább, a sor folytatható tetszés szerint.
A sötét blog bejegyzésnek mára vége.
  November 11 A lejtő alján...remélemAzt hiszem ma voltam a lejtő alján. Innen már csak felfele van út.
A tegnapi nap, elég nagy káoszt okozott a fejemben. Viszont az éjszaka valószínűleg lefutott az online maintanance és helyre rakta az adatbázis page-ket. Így reggel már tisztábban láttam. Aminek eredményeként valószínűleg az ember aki számomra érthetetlen okból minden reggel a hátán levő benzin motoros "porfújóval" A pontból B pontba mozgatja a faleveleket az utcán, hülyének nézett. Mert ahogy közelítettem a shuttle parkoló helyéhez, hangosan magyaráztam az ESE adatbázis működését. Alapvetően próbáltam elmagyarázni magamnak. Hiszen ha eltudom magyarázni úgy hogy abba nem tudok belekötni, akkor már boldog vagyok. Persze ez még nem jelenti azt, hogy más nem tud belekötni.
 Sebaj. A mexikói nőt így aztán már "boldogan" vártam, hiszen a fejemben viszonylagos rend uralkodott. Időben meg is érkezett és nem hagyott a zárt magányomban. Szóval tartott. Elmesélte hogy eszembe ne jusson soha, még csak viccből se azt mondani a recepción, hogy tudod kivel szeretnék beszélni. Ugyanis szigorú utasítás alapján ilyenkor meg kell nyomja a nagy piros gombot az asztal alatt, aminek hatására ördögien rossz dolgok fognak történni és jön a biztonsági csapat. Sok ISA Server meg, Forefront. Hahahaha. Áááá mindegy is, mire a végére ért a történetnek megjött a shuttle. Szerencsére. A hippi sofőr tegnap kapott néhány csokit a hölgytől. Így aztán ma a csoki volt a téma a kocsiban. Bátorkodtam megemlíteni, hogy a Godiva a legjobb. A sofőr nem ismerte, de a recepciós vágta hogy miről beszélek.
A délelőtt viszonylagos nyugalomban telt. Méreteztünk. Mindent. Processzort, memóriát. Mindent. A tegnapi húzos nap után, a holnap meredek nap előtt, ez egy tervezetten lazább nap volt. Ebéd után (ebédre ma pizzát ettem és már a második napja nem futottam, óóó bocsánat) pedig a méretezés ellenőrzésével, avagy loadgen-el szórakoztunk. Ez potenciálisan elég nehézzé teszi a jövő heti vizsgát. Ugyanis, rengeteg tényadatot kell tudni, valamint sok-sok bizarr grafikonról kell ránézésre azonnal cache-ből mondani, hogy mit is látunk. Átbeszéltük még a hétvégi próba labort is. Kb. ennyi történt.
Senki nem beszélt arról, hogy hogyan sikerült neki a vizsga. Viszont aki egy kicsit is figyelt a másik EMBERRE, az láthatta, észrevehette a különbséget. A viselkedés elárulja az ember állapotát. Volt sok letört, meggyötört ember. Átérzem a helyzetüket.
Hát itt tartunk most. Nem vagyok még elégedett, mert még csak a tegnapi lemaradásomat hoztam be fejben. A mai tényadatokat még csak a tranzakciós naplóállományomban rögzítettem. Hogy stílszerű legyek és Exchange-hez híven fejezzem ki magam, ez még Dirty Page, a DB flush még odébb van. De a checkpoint depth méretéig jó vagyok.
Időközben rájöttem, hogy nagyon-nagyon szeretem az Exchange-et és az ESE adatbázist.
A többiek ma vacsorázni mentek. Ugye nem is kell mondanom...grafikonokat elemzek és próbálom a mozaikokat a helyére illeszteni. A hétvége sok munkával fog telni, ugyanis a tényadatokat meg kell jegyeznem, azokat nem elég megérteni. Míg az adatbázis működését felépítését nem kell megjegyezni, elég ha megértem, addig a számlálók küszöbértékeit egyszerűbb megjegyezni. Persze itt is követhetném azt, hogy megértem, hogy miért jelent problémát ha a lemez írási ideje 20ms fölé megy és mi történik a lemezen ilyenkor, de az abba befektetett munka nem állna arányba a most realizált haszonnal. Lényegében ezt az egy példát mondjuk pont értem, tehát nem nehéz megjegyezni. Nah mindegy.
Most maradok a grafikonoknál. Játszunk még egy kicsit aztán alvás...menetközben jött egy levél. Az előadónak feltettem egy elég összetett kérdést amiben az adatbázis cache, a log buffer, a checkpoint depth, a tranzakciós naplóállomány, az adatbázis, a b+tree és a page is játszik. A kérdésemet meg is válaszoltam. A végső kérdésem pedig az volt, hogy a válaszom helyes-e. Megerősítette hogy helyes. Ez azt jelenti, hogy az adatbázis fejezetet a fejemben lezárhatom. Akit érdekel, annak majd szóban elmondom a kérdést. Figyelmeztessetek rá, ha érdekel is bárkit rajtam kívül.
Az első hivatalos blog bejegyzés is megszületett "rólunk". Itt olvasható. November 10 A lejtőn...Régen írtam, azóta mégsem történt túl sok minden. A hétvége rém unalmasan telt. Elfogyott 4 liter kóla, két cézár saláta, 4 sajt. Szombaton elaludtam és csak 8:00-kor ébredtem fel. Egésznap a transzportot tanultam, valamikor félúton megszakitva egy kis futással és vásárlással. Szombaton hozzáfogtam a laborgyakorlathoz is. A leírás alapján egy 6 órás gyakorlatról volt szó. 2,5 óra alatt maradéktalanul teljesítettem és közben minden másodpercét élveztem. Így elég magabiztosan tértem nyugovóra szombat este.
Vasárnap egész nap a kliens elérést szerettem volna tanulni, shortcut-olni.
 Ehhez képest szombat éjszaka az egyik diával álmodtam és rájöttem hogy szerda óta zavar egy kérdés, amit nem értek a leírások és a magyarázatok szerint. A lényeg a következő: a backup path kiválasztásakor a least cost path algoritmust használjuk és a backoff site a least cost path alapján a célhoz legközelebb eső telephely lesz. Azonban ha ezen a telephelyen nincs HT szerver, akkor is ez a telephely lesz. Valójában ez nem így van. Valójában a backoff site önmagunk leszünk és nem az üres telephely. A lényegen nem változtat sokat, de kidebugoltam és szépen látszik, hogy nem az üres telephely a backoff, hanem önmagunk. Viszont ezzel elment a vasárnap délelőtt.Vasárnap délután folytattam a tanulást, majd este egy kicsit pihenésként tévéztem. Hogy mit néztem már nem tudom, de hamar kidőltem.
Reggel meglepő nyugalommal ébredtem, ami aztán kicsit elszállt. Szégyen vagy nem szégyen de kicsit elkezdtem aggódni. Viszont nagyon előrerohantam. A mexikói recepciósról és a shuttle-t vezető hippiről még nem írtam. Redmond belvárosban van a hotel. Egyébként pedig a 40-es épületben vagyunk egésznap. A kettő között legalább 10km-es a távolság. Amit le kell győznöm minden nap oda és vissza (jó esetben). Az odaút az komoly kihívás, mert legkésőbb 8:00-ra ott kell lennem. Az odajutásnak két módja van: 1, taxi (költséges); 2, Redmond belvárosában a Microsoft épületébe belépve tudok hívni egy Microsoft Shuttle-t ami elvisz bárhova ahova kérem. Ezt a második módot választottam a közlekedéshez. Viszont ebben a kihívás az, hogy 7:00 - 21:30 között van csak Shuttle Service. Előrendelni nem lehet. Tehát legkorábban 7:00-kor tudom őket tárcsázni. Hmmm. Még az első napon felfedeztem, hogy az épülettől kb. 30 méterre reggel 7-kor parkolt egy Shuttle, benne egy hippi külsejű soförrel. Beszálltam és megegyeztünk hogy elvisz a kért helyre. Mint megtudtam ő minden reggel 7-kor onnan indul munkába, így aztán az első fuvara az akár lehetek is. Mint később kiderült ezt más is tudja. Egy mexikói nő, aki már itt él Redmond-ban, 4 órás foglalkoztatásban recepciós. Minden reggel más és más épületbe megy, viszont minden reggel Redmond belvárosából ugyanazt a taktikát alkalmazva jut el a célállomására mint én. Így aztán most már 1 hete hárman vágunk neki az útnak és a következő 2 hétben is marad ez a taktika. Ma reggel viszont a mexikói nő, kicsit késett. A hippi sofőrünk viszont megvárta. Tehát kicsit késve vágtunk neki a kalandnak, de még így is 7:30-ra beértem.
8:00-kor elkezdtük a vizsgát. Kb. 1 óra alatt végeztem. Részleteket nem írhatok le. Ami viszont tapasztalat továbbra is: a vizsga nem csak a leadott anyagból van és ez így fair. A vizsga után ebédig elég lehangolt voltam, pedig valahol mélyen éreztem, hogy nem lett ez olyan rossz. Aztán ebéd után rákérdeztem, hogy nem tudhatnám-e meg az eredményt. Megkértek rá, hogy a többieknek ne mondjam el hogy tudom az eredményt de sikerült az első vizsgám. Közben Ryan (az AD csapat vezetője) is jött füligérő szájjal hogy elmondja, látja az eredményeket és sikerült a vizsgám. Így már ketten örültünk. A délután ennek fényében kicsit könyebben telt, de azért nem volt az olyan önfeledt. Ugyanis lementünk a pokolba, hogy aztán utána minden színesnek szagosnak és szépnek tűnjön. Adatbázisszerkezet és az adatbázis belseje. Elég kemény...
Szóval a neheze a második hét ezt már látom. Tehát most kezdődik az igazán nehéz rész.Egy kemény első hét, egy zsúfolt hétvége, egy frusztráló vizsga után, este 7:30-ig voltunk bent. 8:00-ra ígérték hogy megjön a levél az eredményről, amit időközben meg is kaptam. Most már hivatalosan is. De tudom jól, hogy a neheze még hátravan, tehát ettől nem szabad elbíznia magát az embernek. Most fej lehajt és megy tovább előre. A kikapscsolódás ez a pár sor megírása volt. Most zuhany, aztán ágyban az ESE működését elkezdem olvasni, memorizálni. Szerencsére nem új a téma, de nem könnyű. Akinek alvási nehézségei vannak, az jelentkezzen. Tuti receptem van és a hozzávalókat szívesen átadom:
Az eredmény garantált elalvás elég hamar. Ez a luxus viszont most nem adatik meg nekem. Tehát a fentiek adottak, viszont nem aludhatok el. November 07 Péntek - shortcutEste 3/4 8-kor fejeztük be. Hihetetlenül kifáradtam. Jelenleg úgy érzem, hogy semmit sem tudok.
Hétfő reggel 8-kor vizsga.
Addig a következő feladatok vannak hátra:
Ha jól számolom, akkor erre összesen van 60 órám, minusz az alvás. Úgy érzem a jelen körülmények között erre képtelen vagyok. De összeszedem magam. Amit mindig is csináltam, azt fogom most is. A komplikált dolgokat egyszerüsítem. Nem a memórizálásra helyezem a hangsúlyt. Megakarom érteni azt, hogy miért úgy működik, hogy miért úgy kódolták le. Ha ez sikerül, akkor adja magát, hogy hogyan működik. A kedd délelőtt teljes anyaga így gyakorlatilag egy A4-es papíron elfér, amit megjegyezni is lényegesen egyszerűbb. Ezt hívom shortcut-olásnak. Ha sikerül, akkor OK, ha nem akkor elbujdosok. Persze ehhez csend, magány, sok kóla és idő kell. Így míg a többiek egymással fognak tanulni bent, addig magamra zárom a hotel ajtaját és maradok itt egész hétvégén. Az elmondások alapján a második hét ettől keményebb lesz. Az előbb az asztalomon a gadget-re amikor ránéztem, mintha csak tükörként viselkedett volna. Kb. mindent kifejez. Redmond, vihar, villám, eső, sötét. Ez van kint és ez van (itt) bent is.
Ma délelőtt megkértem az Exchange forráskód hozzáférést is. Hátha a hétvégén megkapom és akkor a shortcut-olás egyszerűbb lesz valamivel. November 06 Csütörtök - transzportáltunkRettenetes nap. Fárasztó. Hosszú, fejfájós. 22:00 elmúlt és még gép előtt. Megérkezett az eső. Hurrá.
Ma a lenti ábrát szedtük atomjaira. A nap végén a Visual C# is előkerült és saját Transport Agent-et készítettünk. Este 7 óra volt amikor befejeztük. Viszont ekkor megszólalt a "vörös jelzés", miszerint házifeladat érkezett. Egy több oldalas problémaleírás és holnap reggel 9-ig meg kell válaszolni. Remek. Túl vagyok rajta, megválaszoltam. Viszont így ma este kimaradt a konditerem (is). Még át kell lapoznom a mai nap anyagát. Lesz éjfél amikor elalszom.
 November 05 Szerda - GoKartReggel: a szívem az AD Master felé húzott. Ezért Ryan-el együtt kávéztunk és beszélgettünk néhány témáról.
Délelőtt: a Kerberos Constrained Delegation kevésbé hozott lázba és az ISA, csoporttagság alapú Web Publishing képessége. Ezért jártam a saját utamat és megfejtettem az NTLM - Machine account azonosítás problémáját. Túl fáradt vagyok hogy leírjam, de Greg megköszönte, hogy végre megértette, hogy MIÉRT működik úgy ahogy. Tada. Mindenki boldog. Ebéd: ma volt sushi, de nem tűnt túl jónak, ezért kihagytam. Igen, itt sem tökéletes minden. Otthon a vazabi féle sushi szebben néz ki. Persze ízre nem tudom, mert itt még nem próbáltam, de teszek majd egy kísérletet. Így maradtam a szokásos salátánál, viszont egy csokis süti is odaugrott a tálcára... :) Délután: hát ez érdekes volt. Volt egy lab gyakorlat, ami nagyon felhúzott. Két mondat volt kb., hogy konfiguráld be ezt és ezt (egyébként organizációk közti elfoglaltsági adatok megosztása, nem trustolt környezetben). Bekonfiguráltam és nem ment. Szóltam, mire egy kacsintás volt kb. a válasz. Vagyis ez várt jelenség volt, hogy nem megy és meg kell oldani. Egy KB cikket kaptunk még támpontként, de mint kiderült a KB cikk hibás. Tehát ha azon mész végig step-by-step akkor sem fog működni. Fülhalgató elő, Akosh 40+ album elindít és hibakeres. Kb. 40 perc alatt megoldottam és megmutattam hogy kész. Mire Greg közölte, hogy most nyert $20-t, mert arra fogadott az előadóval, hogy én fogom elsőnek megoldani. Este: a többiek elmentek gokártozni. Ezt kihagyom / kihagytam. Gondolom ezen senki nem lepődik meg. Visszajöttem a hotel-be, már túl vagyok a konditerem nyújtotta megpróbáltatásokon (hogy mennyire nem szeretem az elmondhatatlan). Tusolás, majd 2-3 órán keresztül olvasás, készülés a következő kihívásokra. A mai nappal a kliens hozzáférés témakörét lezártuk. Ez kb. 50%-a jövő hétfői tesztnek. Erőm még van, de egyre jobban aggódom a hétfő miatt. Nem tudom belőni a szintet. November 04 Kedd az ISA-valAz első nap, amikor a nap felében "unatkoztam". Nagyképűen hangzik? Ha igen, akkor legyen elég ha csak annyit mondok, hogy ebéd után kb. 200-as szintű ISA előadás volt.
A koncepciót nem nagyon értem. Aki nem foglalkozott ISA-val (az összes hallgató -2 ember) annak ez kevés a boldoguláshoz. Aki pedig foglalkozott vele, esetleg a PG-vel is szorosabb kapcsolata volt hosszú időn keresztül, mint a halaival, annak pedig ez sekély víz volt. Persze nyugtával kell dícsérni a napot. Mert ugye érheti az embert még melepetés és kellő alázattal kell a problémákat megközelíteni. De ez most annyira nem volt izgalmas.A délelőtt során megtanultam azt, hogy minnél nagyobb egy PG, annál nehézkesebben mozog és annál pocsékabb a kommunikáció a csapaton belül. Legyen elég annyi, hogy a CAS szerepkörön belül, protokollonként más társaság specifikál, kódol, tesztel. Hmmm. Így lehet aztán az, hogy az olyan egyszerű feladatot, mint autodiscover sikerül egymástól függetlenül specifikálni, kódolni és tesztelni, valamint elrontani Outlook Anywhere és ActiveSync esetén. És akkor ez csak egy funkció a sok közül. Egyszerűen egy kifejezés jut csak eszembe: hihetetlen. A gond az, hogy ezt alapvetően jó gondolatnak tartják. Így aztán totálisan irreleváns elvárás az, hogy esetleg cross-product egyeztetés legyen. Hmmm. Hiányzik valaki aki szinte minden aspektust rendesen átlát. Megdöbbentő, hogy korábban azért nem használt az Exchange PG scp-t mert nem tudta, hogy létezik. Hmmm. Lehet, hogy egy architect hiányzik innen? Muhahaha. (ördög szmájli)
De vissza a délutánhoz. Az előadó egy mondata délelőtt megütötte a fülemet. Mégpedig az, hogy a CAS-CAS proxy esetében Kerberos vagy NTLM azonosítással megyünk. Hmmm. CAS-CAS azt jelenti, hogy gép-gép között, vagyis a computer account azonosítja magát. Alapvetően csendben vagyok és az ilyen aknákat inkább csak szünetben veszem elő, mert nem akarok okoskodni, illetve másokat összezavarni. De azt ugye tudjuk jól, ha máshonnan nem hát a Security360 előadásomból, hogy a computer account legfeljebb Kerberos-t tud, NTLM-et nem. Így hát feltettem a kérdést a szünetben, hogy akkor hogy is van ez? A válasz az volt, hogy érdekes felvetés, nincs rá válasz, de próbáljam ki, rontsam el az URL-t (aka nincs SPN aka nincs Kerberos) és mégis megy, az IIS logban pedig a CAS computer account látszik.
Nos kipróbáltam. Láss csodát, tényleg működik. Jelen pillanatban ott tartok hogy nem értem, valami mágia történik a háttérben. Valaki riassza a magiaügyi minisztériumot.
Ha lesz egy kis időm akkor megcsinálom a szükséges trace-ket. NetMon trace-t már készítettem. Abban látszik, hogy kérünk Kerberos Ticket-et, de nem kapunk, mert nincs SPN. Viszont utánna az SSL kapcsolat felépül és megy minden mint a karikacsapás. Persze előtte látszik egy érdekes esemény is. On-behalf kér a CAS a user-nek egy Kerberos Ticket-et. Hmmm. Ez több szempontból is érdekes. Ugyanis Kerberos Delegation nincs engedélyezve. Szóval itt valami nagy-nagy mágia van. Addig éljek is, de ezt megfejtem.
Lassan 9 óra. 7:30 körül értem vissza. A futás és a dzsakuzi már megvolt. Most még kb. 2 órán keresztül olvasok, aztán alvás, mert hamar itt lesz a 6:00.
A mai napról a Bikini félnóta című dala jutott eszembe. Klikk. November 03 Első hétfőPontban 8:00-kor kezdtünk. A pontosság fontos. Végre. Egyszer késhetsz. Másodszor hazaküldenek. Ha a vizsgáról késik valaki, akkor addig senki nem kezdheti el a vizsgát amíg a késő nem érkezik meg. És természetesen annyival kevesebb ideje van mindenkinek a vizsgára.
A társaság vegyes, de inkább azt mondanám, hogy erős tudással rendelkeznek. Az előadó jó. Greg Taylor, aki az egész Master programot most irányítja. Hozzátartozik az egész program, mert a főnöke átment az XBOX csapathoz.
A héten két témával foglalkozunk. CAS és Hub-Transport. A tartalom szigorúan NDA alatt van így arról nem írhatok. A CAS elég összetett. Nagyon sok információ hangzik el. Alapos tudás nélkül és előismeretek nélkül az ember elvan veszve. Végre a pre-read azt jelenti, hogy feltételezzük hogy mindenki elolvasta és nem a pre-read anyagát mondjuk el. Ez tetszik.
Hivatalos eredmény még nincs, nem hivatalosan viszont Ryan A. Conrad elmondta, hogy sikerült (a legjobb eredménnyel) a Windows Server 2008 R2 Master címem.
Így legalább üres kézzel már nem megyek haza, még akkor sem ha az Exchange nem sikerülne, aminek most elég nagy esélyt adok. MCA: beszéltem Ryan-el az MCA-ról is. Összesen 3 db Active Directory MCA van a világon. A következő board jövő márciusban lesz. Megcélozzuk azt. Ryan támogat ebben, ami csak jót jelent. Ryan-el tavaly együtt voltunk a Directory Master programban. Azóta ő vette át a Directory Master program irányítását. Szóval jó hogy tavaly jó kapcsolatot építettünk ki egymással. Hű olvasóim emlékezhetnek tavalyról Ryan-re.
Este negyed 8 múlt. Most értem vissza a hotelbe. Ez így első nap rögtön egy 11 órás menettel kezdődött. Jó kis 3 hét lesz. De ezt szeretem. Üssetek.
Most csak arra vágyom, hogy lemehessek a konditerembe a futógépre. 30 perc futás, 10 perc melegvízben punnyadás, zuhany, egy kis saláta rágcsálás és olvasás. Ez vár most rám és most csak erre vágyom. Reggel 5:55-kor ébresztő és irány vissza. Itt tartunk most. Folytatás következik. November 02 Minden most kezdődik elRedmond: kora reggel. Hűvös. Sötét. Kicsit idegen, kicsit nem.
A hétvége a szokásos menetrend szerint zajlott: ébredés --> tanulás --> konditerem --> dzsakuzi --> bolt (kóla, saláta) --> tanulás --> alvás --> ébredés...
Két "rendkívüli" esemény zavarta csak meg a nyugalmát a hétvégének, az egyik a HellóWin a másik pedig az óraátállítás. Igen. Itt egy héttel később van a téli időszámítás kezdete. Így életemben mostmár negyedik alkalommal, éven belül kétszer lépek át a nyári időszámításból a télibe. Hurrá.
Hát itt tartunk most. Ahogy Akosh mondja, Minden most kezdődik el. Most laptop lecsuk irány Redmond Town Center 4-es épülete, fogok egy Shuttle és vágta a 7:45-s találkozóra. Nem szeretnék késni, mert aki késik annak énekelnie kell. Részleteket itt olvashatod, a lényeg: nyiltan fel lettünk szólítva., aki késik énekel vagy extra feladat az egész csapatnak.
Túl nyílvánvaló lett volna ha ehhez az eseményhez a Minden most kezdődik el című dalt linkelem. Ettől sokkal jobb jutott eszembe. Kevésbé lírai, de tartalmát tekintve van olyan jó illetve ez is Akosh.
October 29 Minden változatlanLassan már 1 napja itt. Lényegében itt minden változatlan. Az arcok, a helyek, az időjárás, a menetrend, minden. Semmi érdemleges, különös kaland nem történt az utazás alatt. Minden megérkezett, minden a helyén volt, semmi nem késett. Nincs ok a panaszra.
Tegnap szerettem volna konditeremmel nyitni, illetve zárni az estét, de aztán letettem róla mert sokan voltak. Jetlag köszöni jól van. Eldőltem kora este és a szokásos 3-4 óra között ébredtem fel. Ez nem olyan vészes elsőre. Menni fog az átállás, hétfőre már nyoma sem lesz a jetlag-nek.
Reggel 5 fele lenéztem a kondiba ismét, de megintcsak sokan voltak. Lehet hogy ott ragadtak? Igy megint visszafordultam és visszabújtam inkább a takaró alá. Tanultam egy kicsit. 10 körül a kondiban már csak 1 ember volt, így azt megdupláztam és a szokásos programot végigcsináltam, majd utána esőben dzsakuzi következett.
Most értem vissza a boltból, vettem magamnak salátát, folyadékot, meg kefirt, illetve kézfertőtlenítőt mert az otthon maradt.
A kefireken itt mindig elmélázok. Izesített kefír, de az elképzelhető mindenféle kombinációban. Ma egy vaniliásra esett a választásom. Nem tudom, hogy ez az ízesítés mennyit von le a kefir egészséges mivoltából, viszont finom. A vásárlás után vettem csak észre, hogy tartalmaz más adalékot is. Lent a kép. Kefir with FOS.
A város láthatóan már készül a Halloweeeeeeeeeeeeen-re. Mindenhol tökfejek.
Találtam egy zseniális TV csatornát: NASA TV. Jobban örültem volna, ha ezt nem találom meg, mert ezt évekig is tudnám nézni.
Délután tanulás, pihenés. Holnap bemegyek az irodába van néhány megbeszélésem. Egyelőre itt tartunk. Hétfőn folyt. köv.
October 27 Az indulás órái - Master2Pakolok... bőröndbe... és a fejemben egyaránt.
Hogy mi lesz ebből? Magam sem tudom. Két Master címért szállok "ringbe" November 2-ai kezdéssel:
Tavaly legalább egy dolgot megtanultam magamról (kitudja lehet, hogy általánosságban is értelmezhető) a hosszú út alatt: nem a cím, nem az elismerés a fontos. Nem az tesz boldoggá, nem azt élvezem. A boldogságot a célig vezető út szenvedései és örömei együtt adják nekem. Ez persze egyben a cél fogalmát is felülírja. Mert ha boldogsággal az odavezető út tölt el, akkor valójában a cél az odavezető út bejárása és nem a vizsgák végeredményei. Amikor ezt megértettem, átírtam magamban pár dolgot tavasszal és ma már érzem, másként működik azóta idebent valami. Talán ennek nyomán éreztem magam egyszerre nagyon rosszul aznap amikor végetért a "kaland". Mert hirtelen eltűnt "minden". Kis idő elteltével tudtam, hogy mit kell csinálnom. Azonnal kitűzni egy nagyon távoli, elérhetetlennek tűnő végpontot (??), hogy az odavezető utat bejárhassam és az boldoggá tegyen újra. Ezért hát amilyen hamar csak lehet jelentkeztem az Exchange programba. Menetközben pedig úgy alakult, hogy a vele párhuzamosan megtartott 2008 R2 AD programban is részlegesen résztveszek. Viszont ez a vég, több Master nem lesz, legfeljebb az Exchange Server 2010 A nap mottója: Ilyen még nem volt? Hát, csináljuk meg. És mi lesz ha sikerül? Hmmm. Űr. De a tervek körvonala már kész, hogy merre van a tovább. Hiszen gondoljunk Don Quijote-ra. Álmok és tervek nélkül mit ér az ember? Most egy hosszú repülő út, majd ébredés Redmond-ban, csak úgy mint pontosan 1 évvel ezelőtt. Folyt. köv. August 10 Persze hajnal van megintPersze hajnal van megint...minden és mindenki a régi. Az irodában egyedül.
 A visszaszámlálás már tart.   August 07 T-83 napNincs több feladatom itt és most. Végeztem. Elfáradtam ismét, mint mindig.
Hosszú 3 hét van mögöttem. És milyen kevés idő van hátra Október 28-ig? Összesen 83 nap ..... újra itt. Ez összesen csak 11 hétvége.
Ezt kell beosztanom a felkészülésre, a feltöltődésre, az életre. És milyen izgalmas munkákkal megtöltött 83 nap? Friss hóba fogok újra taposni, egyedül.
Folytatás következik Október 28-án.
August 01 Számoljunk"Not everything that can be counted counts and not everything that counts can be counted"
Albert Einstein |
|||||||
|
|
